Jeaniene Frost - The Other Side of the Grave - 'A sír másik fele' - Negyedik fejezet

Sziasztok!

Kis késéssel ugyan, de meghoztam a következő részt. :) Ha valaki közületek esetleg velem van az első blog indulása óta (áldassék a neve minden drága léleknek, aki már azt is olvasta!), számára ez tulajdonképpen nem is újdonság. :'D

Jeaniene blogján ITT találjátok az eredeti, november 8-án kelt bejegyzést. Ahogy korábban, most is jöjjön először az "előszó" (ami ezúttal különösen cuki és tanulságos ;)), utána a fejezet. :)

Jó szórakozást! :)

~ Emma

~ ~ ~

Ismét itt a heti új fejezet 'A sír másik feléhez', a limitált ideig tartó, ingyenes sorozathoz, ami Cat és Bones első kalandjait taglalja Bones szemén keresztül. Emlékeztető: ez nem egy teljes könyv, és nem is egy új Cat és Bones regény. További információkért és a korábban posztolt fejezetekért látogasd meg EZT az oldalt. Ugyanakkor, ezt a fejezetet kicsit nagyobb kihívás volt megírni, mert Bones ebben jön rá, hogy kezd beleszeretni egy idegenbe, aki meg akarja ölni. A Night Huntress sorozatban egyszerűbb volt leírni Bones érzéseit, mert szimplán csak közli Cat-tel, hogy szereti, valahol az első könyv közepe táján. Akkorra már az olvasók közül sokan sejtették ezt, még akkor is, ha Cat-nek fogalma sem volt róla. Most megpróbálom részletezni azt, ami lényegében egy érzelmi villámcsapás volt. Ahogy a valódi villámcsapások, az érzelmiek is megjósolhatatlanok, és néha megmagyarázhatatlanok, nem igaz? Nos, néha a szerelem is pontosan ilyen.

Például, ha megkérdeztél volna, amikor tizenkilenc évesen férjhez mentem, hogy honnan tudtam, hogy a férjem A Nagy Ő, nem tudtam volna egy sor logikus érvvel szolgálni. *horkantás* Sokkal könnyebb lett volna egy sor olyan érvvel előállni, hogy miért nem kellene összeházasodnunk. Végtére is, én csak tizenkilenc voltam, ő huszonhárom; mindketten naivak és csórók voltunk, és nem volt stabil állásunk... a barátaink konkrétan fogadásokat kötöttek, hogy milyen gyorsan fogunk elválni. De huszonhét évvel később még mindig együtt vagyunk, és a logikán alapuló érvelés szempontjából ennek semmi értelme. De ha a szerelemről van szó, valahogy hiszek a varázslatban. Szóval, ami lentebb történik Bones-szal, az inkább varázslatos, mint logikus, ami miatt elég nehéz leírni anélkül, hogy csak azt mondanám "abrakadabra, emberek!". Emiatt előre is elnézést kérek, ha nem sikerül ábrázolnom, mit érez, és miért.

Félre a hosszas bevezetőkkel, jó olvasást!

Negyedik fejezet

- A rohadt életbe, nézd meg a szemed! - lehelte Bones, a meglepetéstől döbbenten hátrálva.

Cat nem szólt semmit, csak bámult rá; szemei ugyanolyan zölden izzottak - az lehetetlen! - mint Bones-é.

Bones megragadta a lány fejét.

- Nézd meg azt a nyavalyás szemed! - mennydörögte. Az elképedéstől csak ismételni tudta magát.

Cat arcán félig a rettegés, félig bosszúság tükröződött.

- Nem kell megnéznem. Tudom, milyen. Szürkéből zöldre változik, ha ideges leszek. Most boldog vagy? Így jobban fogok ízleni?

Bones elengedte a lány fejét, még mielőtt a hüledezés miatt megfeledkezik az erejéről és véletlenül kárt tesz benne. Aztán járkálni kezdett; túlságosan fel volt pörögve ahhoz, hogy egy helyben maradjon.

- A fenébe is, igazat mondtál. - Nem egy vámpír tartotta az irányítása alatt. Valahogy tényleg egy ember és egy vámpír leszármazottja volt. - Csak így lehet - folytatta, mintha egy részét még mindig győzködni kellene. - Van pulzusod, de csak a vámpíroknak van zölden izzó szemük. Ez egyszerűen hihetetlen!

- Örülök, hogy ilyen izgalomba jöttél - mondta Cat, hirtelen fáradtnak tetsző hangon.

Bones abbahagyta a járkálást és rámeredt. A haja a vállára omlott, és a tekintete veszített valamennyit az izzás intenzitásából most, hogy Bones szemfogai már nem voltak a torka közelében. Vajon neki is vannak agyarai? Nem, Bones csak sima fogakat látott, amikor Cat az alsó ajkát rágcsálta, és ha elég zaklatott volt ahhoz, hogy a szemei átváltozzanak, akkor a szemfogai is átalakultak volna, ha tudnak.

Vámpír szemek, emberfogak. Ez nem lehetne lehetséges. Ő nem lehet lehetséges, mégis itt van. Félig ember, félig vámpír... és az egyik faj megvetésének patológiai esete.

Ez a gyűlölet lesz a végzete. Gőze sem volt, mi folyik épp Ohio-ban, de ha továbbra is vámpírok útjába ugrál, majd észreveszi. Bones emlékeiben felrémlett a tömegsír, amit két héttel korábban fedezett fel. Ha Cat nem tér le erről az útról, ő is egyike lesz azoknak a csontvázaknak, amiket eldobtak, mint a szemetet, miután megtapasztalták a létezés legpokolibb formáját...

Bones-t elöntötte a düh, amit az eltökéltség hulláma követett. Nem számít, hogy a lány megpróbálta eltenni őt láb alól. Nem számít, hogy nem az övéi közé tartozott. Az sem számított, hogy semmi értelme nem volt a megmagyarázhatatlan késztetésnek, hogy védje meg őt. Nem fogja engedni, hogy ő is egy legyen az elveszettek közt.

Vámpírokat akar gyilkolni? Motivációnak elég jó, ezzel lehet kezdeni valamit.

- Ó, ez tökéletes! - lelkendezett Bones, mintha egész életében egy félvélre várt volna. - Ami azt illeti, egyenesen kapóra jön.

- Mi jön kapóra? - kérdezte ingerülten. - Vagy ölj meg, vagy engedj már el, fáradt vagyok.

Bones visszakapcsolta a lámpát. Cat pislogott a hirtelen fényben, aztán morcosan nézett rá. Bones elvigyorodott. Ó, igen, ha megtehetné, ott helyben megkarózná. Akkor ideje adni egy indokot, amitől meggondolja magát.

- Hajlandó vagy bebizonyítani, hogy nem csak a szád nagy?

- Micsoda? - kérdezett vissza nyílt gyanakvással.

- Megölhetlek, de életben is hagyhatlak - a hangja szenvtelen volt, mintha neki egyik opció sem jelentene különbséget -, csakhogy ez utóbbinak feltételei vannak. A döntés a tiéd. Feltételek nélkül nem engedhetlek el, mert akkor menten felnyársalsz.

- Hát nem te vagy a világ esze? - mormogta Cat.

Bones elfojtotta a nevetést.

- Tudod, mi egy csónakban evezünk, szivi. Te vámpírokra vadászol. Én is vámpírokra vadászom. Mindkettőnknek megvannak a maga saját indokai s a maga saját problémái. Az én közelségemet megérzi egy másik vámpír, ezért nem tudok meglepetésszerűen lecsapni rájuk. A te csodás artériádtól viszont teljesen ellazulnak, ugyanakkor te nem vagy elég erős ahhoz, hogy elintézd az igazán nagy halakat. - Cat sértődöttségében megmerevedett. Bones folytatta, mintha észre sem vette volna. - Csak néhány zöldfülűt kaptál el, legfeljebb húszéveseket. Szinte még pelenkások. De egy Mester vámpír... amilyen én is vagyok... - Bones hagyta, hogy a hangjából süssön a megvetés. - Engem két izzó karóval sem tudnál legyőzni. Néhány perc leforgása alatt már a fogaim közül piszkálnálak ki. Ezért hát alkut ajánlok. Csinálhatod tovább azt, amit a legjobban szeretsz - gyilkolászhatod a vámpírokat. De csak azokat, akiket én kijelölök a számodra. Kivételek nélkül - hangsúlyozta, amikor a lány kinyitotta a száját. - Te leszel a csali, én pedig a végrehajtó. Pazar ötlet.

Cat úgy bámult rá, mintha elment volna a józan esze. Talán így is van. Félholtat toborozni a halhatatlanok vadászatára kissé szokatlan volt, de Bones biztonságban akarta őt tudni, Cat-nek pedig szüksége volt rá, hogy vámpírokat ölhessen, abból a kétségbeesésből ítélve, ami a szemében csillogott, amikor korábban Bones-t próbálta eltenni láb alól.

Miatta vadászom, mondta korábban az anyjáról. Hogy másnak ne kelljen keresztül mennie azon, amin neki kellett...

Kivéve magának Cat-nek. Minden egyes alkalommal, amikor a saját életét tette kockára, hogy vámpírokat vadásszon le, Cat lényegében saját magát büntette a puszta létezéséért. Ezt a fajta önpusztító belső késztetést nem könnyű orvosolni - Bones ezt saját tapasztalatból tudta. Nem véletlenül lett belőle olyan alakok fejvadásza, akiktől még a saját fajtája is tartott. Egykor, mint most Cat, ő is úgy gondolta, hogy ez minden, amit érdemel.

Idővel Cat majd rájön, hogy az élet többről szól. De addig is, Bones majd vigyáz rá - kiképzi, hogy el tudjon bánni a szörnyekkel, akikről azt hiszi, ki kell őket végeznie. Addig is...

Bones toppantott.

- Nem érünk rá egész éjjel. Minél tovább várakoztatsz, annál éhesebb leszek. Akár meg is gondolhatom magam.

- Megteszem - mondta gyorsan, aztán kis szünetet tartott. - De nekem is megvannak a magam feltételei.

Bones kuncogott.

- Csakugyan? Aligha vagy abban a helyzetben, hogy feltételeket szabj.

Cat felszegte az állát.

- Csak azt akarom, hogy neked se csak a szád járjon. Azt mondod, egy percig sem bírnám ellened, még a két fegyveremmel sem. Ezzel nem értek egyet. Oldozz el, add vissza a holmimat, és vívjunk meg. A győztes mindent visz.

Átkozott szerencse, hogy Bones nem oldalt állt, különben Cat azonnal kiszúrhatta volna a merevedését.

- És mit akarsz, ha győzöl? - kérdezte, miközben egy kevésbé zavaró helyre irányította a vért a testében.

- A halálodat.

Először figyelemreméltó bátorság, most brutális őszinteség. Ez a lány tényleg azon van, hogy teljesen beindítsa.

- Ha le tudlak győzni - folytatta -, nincs szükségem rád. Ahogy te mondtad: ha egyszerűen csak elengedlek, utánam jönnél. Ha te győzöl - megvonta a vállát -, akkor vállalom, hogy a te szabályaid szerint játszom.

Bones úgy érezte, mintha minden porcikája éledezne. Azt gondolta volna, csak testi vágy volt, de nem állt meg ennyinél. Nem, az érzés tovább nőtt, mindaddig, amíg olyan részeibe is behatolt, amelyek létezését nem is sejtette. Hallott embereket beszélni ilyesmiről. Olyan csicsás neveket aggattak rá, mint "szerelem első látásra", meg "sors". Bones mindig ostobaságnak tartotta az ilyesmit. Most már nem volt ebben olyan biztos.

- Tudod, kedveském - mondta, hogy kendőzze ezeket az új, felkavaró érzéseket -, ahogy így oda vagy láncolva, szívhatnék egy jó nagyot a nyakadból, és élném tovább az életem, mintha mi sem történt volna. Ne kísértsd a jó szerencséd azzal, hogy ilyeneket mondasz nekem.

- Nem olyannak tűnsz, mint aki beéri unalmas, leláncolt artériákkal - ellenkezett. Milyen igazad van. - Hanem olyannak, aki szereti a veszélyt. Mi másért vadászna egy vámpír más vámpírokra? Nos? Benne vagy?

Cal lélegzetvisszafojtva várt, miután bedobta a csalit. Bones közelebb lépett; pillantása végigpásztázta a lányt, miközben azok a megmagyarázhatatlan érzések tovább erősödtek, mindaddig, amíg olybá tűnt, áttörnek a bőrén és kifolynak a padlóra kettejük közé. Cat lélegzete szapora lett és a szívverése felgyorsult, de a tekintete kemény maradt és kétségbeesett... és Bones-t fixírozta, gyilkos szándékkal.

Bones majdnem elnevette magát. Tessék, úgy érezte magát, mint akinek épp átdöfte a szívét Cupido nyila, rajongása tárgya pedig semmi másra nem vágyott jobban, minthogy holtan lássa. De először is, bemutatót kért a képességeiről.

Kiváló. Hamar meg fogja tanulni, hogy Bones mindig boldogan teljesíti egy hölgy kívánságait.

Bones kioldotta a bilincseket.

- Akkor lássuk, mid van - mondta, és ez alkalommal komolyan is gondolta.